Végre elmúltak a Roland Garros által okozott gyötrelmek és szépen lassan kiheverem a csalódást, amit a torna (ismét) okozott. És hangsúlyozom, nem fáj Nadal győzelme. Nem fáj Djokovics veresége az elődöntőben. Nem fáj, hogy Federer végül, és tényleg végül újra elbukott a döntőben, stílszerűen Rafa ellen. És nem fáj (legkevésbé sem), hogy Murray megint kevésnek bizonyult. Ha valami fáj, az a totális kiszámíthatóság, ahogyan ez a szebb napokat látott Grand Slam torna megint lezajlott. Fél percig nem tudtam izgulni, és ez mocskosul hiányzik.

De most, hamarosan, úgy érzem, lesz min izgulni. Valami komoly dolog fog történni Wimbledonban, drámát, katarzist és revelációt érzek, olyasmit, ami felülírja csalódottságomat. Mert jön a torna, ahol bármi megtörténhet. Ahol a toronymagas esélyes elszállhat az első fordulóban, ahol az, akinek tizenöt évig nem sikerült, akkor, amikor már senki sem számít rá, mégis sikerül, ahol az egyik félisten átadja a stafétát a másiknak. Ahol történelmet írnak.

Jön Wimbledon és annak ellenére, hogy nem ismerjük a sorsolást, most számba veszem az esélyeket, legalábbis, ahogyan én látom. Kezdjük azzal, ki nem fog nyerni? Nem fog nyerni Andy Roddick, mert túl sokszor nyerhetett volna már. Pedig kijárt volna neki, de azt, hogy ’volna’, nem illendő a sporttal bármilyen kapcsolatban felemlegetni. Roddick játéka mér nem az, ami volt és hiába hisz benn a mai napig (vajon vaóban hisz?), még egy olyan csoda, ami Goran Ivaniseviccsel történt, nemigen történik ismét.  De egy nagy meccs benne van, egy olyan, ami felforgathatja a táblát, erre bátran fogadnék.

Nem fog nyerni Nadal sem, mert nem nyerhet. Nem nyerhet meg mindig mindent pusztán akarattal. A Roland Garrost erősen közepes játékkal megtartotta, de ide több kell. A teher hatalmas Rafán, és nem úgy néz ki, mintha ugyanolyan formában lenne, mint volt az elmúlt évben. Ugyanaz igaz rá is, mint Murray-re, valószínűleg két, esetleg három nagyon komoly játékost kellene legyőznie egymás után, és egyszerűen nem érzem, hogy benne lenne ez a teljesítmény.

Nem fog nyerni Tsonga, Berdych, Söderling és a többi, második vonalas játékos sem, mert most sokkal nagyobb a tét. Most történelmet írunk és ilyenkor nem illik beleszólni a nagyok dolgába, maximum asszisztálni hozzá, udvariasan eltakarítani egy-két nagy nevet és utána hagyni játszani a nagyfiúkat.

Hogy Djokovics nyerhet-e? Nyerhet, de szerintem nem fog. Átlépte a Rubicont, mindenki tudja, mit tud, ám erősen kérdéses, miként dolgozta fel a ’kötelező’ vereséget. Az a szinte karmikus beletörődés, ahogyan megadta magát a várva-várt, mégis rettegve félt kudarcnak Federer ellen számomra azt mutatta, hogy még nem érett meg az uralkodásra. Elődöntő? Simán benne van a pakliban, mint ahogyan egy rossz sorsolással a korai búcsú is.

De akkor ki fog itt nyerni? Szűkül a kör, Kedves Olvasóm, nem árulok zsákbamacskát, két embert tartok esélyesnek erre idén. Aki ismer, tudja, mit gondolok Andy Murray-ről, most mégis úgy érzem, éppen ez a helyzet kedvezhet neki. Már nemigen számol vele senki komolyan. Túl sok ilyen játékost láttunk az elmúlt évtizedekben (Henman, Haas, Rios, soroljam?), akik a célegyenesben rendre elbuktak az utolsó gáton. Andy Murray legnagyobb ellensége a teher, amit önnön irtózatos tehetsége tesz rá, nem is beszélve a kudarctól való rettegéséről. A negatív energiák azonban fel-felszabadulnak néha és mikor, ha nem most? Mikor, ha nem akkor, amikor három másik játékosra szegeződik minden figyelem? Igenis lehet alapvonalról Wimbledont nyerni, sikerült Connorsnak, Borgnak, Hewittnak, Nadalnak is. Gyáván azonban nem lehet, ez az egyetlen akadály, ami Murray előtt áll.

Meg esetleg Roger Federer. A korosodó oroszlán, akitől ugyan elvették a falka vezetését, de ő még láthatóan nem szeretne az árnyékban heverészve várni egy kis leeső morzsára. Aki már pontosan tudja, mikor kell robbantani. Vagy (újra) történelmet írni. Roland Garros egyvalamit bebizonyított a számomra. Federer ellen senki nem engedhet meg egy rossz napot, még Djokovics sem. Federer egyetlen esetben kaphat ki a döntőben, ha Nadal ellen kell játszania. De ez nem fog megtörténni. Ha pedig igen, akkor majd írok egy újabb cikket arról, milyen unalmas volt ez az idei Wimbledon. De addig is, a tippem Murray vagy Federer. Hiszen papíron mindkettő meglepetés. Vagy mégsem?