Vitaindító cikket írni mindig rizikós, nem tudod, milyen reakciókat váltasz ki olvasóidból, és könnyen megeshet, hogy elsodor a felháborodás hulláma. De rizikó nélkül nem lehet és nem is érdemes élni, biztosra menni számomra egyenlő a feleslegessel. Tehát az alábbi cikk nem lesz neutrális, nem lesz objektív, viszont megpróbálom tényekkel alátámasztani véleményemet. Aki pedig nem ért egyet vele, ne habozzon, írja meg miért nem, vitázzunk egy jót!
Mióta profi tenisz létezik, a leköszönő generációk kapcsán rendre felmerül a régi sablon: bezzeg azok a szép évek, akkor még minden más, és sokkal jobb volt! Akik mondják, meggyőződéssel teszik, érveik is vannak, akik nem értenek egyet vele, meggyőződésük, hogy csak a nosztalgikus picsogás beszél a megszólalóból. A nyolcvanas években Newcombe, Laver, Ashe, Rosewall váltak a múlt megszépült emblémáivá, a kilencvenes években Connors, McEnroe, Lendl, Wilander nevét emlegették, manapság pedig Sampras, Agassi, Becker, és a többi ászhoz hasonlítunk mindenkit.
Pedig a helyzet csalóka. Connors és Borg már a hetvenes években megérkezett, Edberg, Becker már a nyolcvanas években ott volt az elitben, Federer és Roddick pedig már az elmúlt évtized derekán letették névjegyüket. A határvonal tehát messze nem éles, a nagy generációk szépen, lassan adják át egymásnak a stafétát.
Tény, hogy maga a játék is változik. A felszerelések rettentő fejlődése értelemszerűen hozta magával az új idők új teniszét, ami egy 400 grammos faütővel és bélhúrral elképzelhetetlen volt, ma egy közepes klubjátékos számára is evidencia. A sportolók atlétává nemesültek, de ez is folyamat, emlékezzünk, anno elhűlve álltak a profik, amikor Lendl meztelenül, egy szál zokniban demoralizálta őket az öltözőben fel-alá járkálva, manapság Nadal bicepszétől rettegnek, szóval semmi sem egy csapásra történik. Mást enged meg a technika, és ehhez igazodnak a sportolók. A pályák egyre lassabbak, a labdák is igazodnak az új, univerzális tenisz iránti igényhez, így válik minden egyfajta intenzív lüktetéssé.
De hol itt a vita? Hát ott, hogy mindezek ellenére rendre felmerül a kérdés, vajon a jelenlegiek jobbak-e, mint a régiek? Hogy Federer legyőzte volna-e a fénykorában játszó Lavert? Hogy a mai Nadal mire ment volna Vilas ellen? És mindenki úgy érzi, tudja a választ. Én is. Szerintem például a nyolcvanas-kilencvenes évek voltak a fénykor, sőt inkább a nyolcvanas, de ennek szubjektív okai vannak, az akkori karakterek, egy Grand Slam győztesének teljes bizonytalansága nekem ma hiányzik.
Szóval szerintem a mai tenisz gyengébb, kevésbé izgalmas, kevésbé érdekes, mint a nyolcvanas években, de még a kilencvenes években. És szerintem egy mai játékos az akkori környezetben (gyors pályák, nehéz, rugalmas ütők, borzalmas húrok, professzionális étrendkiegészítők hiánya) semmivel sem tudott volna előrébb jutni az akkor nagyok ellen.
De adjunk a kérdés alá egy kis alapot is, vitatkozzunk úgy, hogy véleményemet megpróbálom számokkal alátámasztani! Egyszerű módszert alkalmazok, kiválasztok egy-egy évet az elmúlt négy évtizedből, és megnézem, hogy az év végi ATP világranglistán az első tízben végzők milyen Grand Slam mutatóval rendelkeznek. Ebből pedig levonok pár következtetést. Lássuk hát:
1974 1985 1992 2008
1. Jimmy Connors 8 Ivan Lendl 8 Jim Courier 4 Rafael Nadal 9
2. John Newcombe 7 John McEnroe 7 Stefan Edberg 6 Roger Federer 16
3. Björn Borg 11 Mats Wilander 7 Pete Sampras 14 Novak Djokovic 2
4. Rod Laver 11 Jimmy Connors 8 Goran Ivanisevic 1 Andy Murray 0
5. Guillermo Vilas 4 Stefan Edberg 6 Boris Becker 6 Nikolay Davydenko 0
6. Tom Okker 0 Boris Becker 6 Michael Chang 1 Jo-Wilfried Tsonga 0
7. Artur Ashe 3 Yannick Noah 1 Petr Korda 1 Gilles Simon 0
8. Ken Rosewall 8 Anders Jarryd 0 Ivan Lendl 8 Andy Roddick 1
9. Stan Smith 2 Miloslav Mecir 0 Andre Agassi 8 Juan M. del Potro 1
10. Ilie Nastase 2 Kevin Curren 0 Richard Krajicek 1 James Blake 0
- 1974-ben a Top10-ben 9 játékos nyert összesen 56 Grand Slam tornát;
- 1985-ben a Top10-ben 7 játékos nyert összesen 43 GS-t;
- 1992-ben a Top10 MINDEN játékosa nyert GS-t, összesen 50-et;
- 2008-ban a Top105 játékosa nyert 29 GS-t.
Az én következtetésem szerint a kilencvenes években volt a legnehezebb Grand Slam-et nyerni, hiszen az évvégi ransor első tíz helyezettje mind GS bajnok volt, a generáció belső erőviszonyai hihetetlenül kiegyenlítettek voltek. A hetvenes évekre ugyan több GS bajnokság jut, és az év végi Top10-ben 9 GS bajnok is volt, tehát itt is egymástól kellett nagy bajnokoknak elvenni a dicsőséget, a mezőny egyszerűen erősebb volt. A nyolcvanas évekre ugyan kevesebb GS jut, sőt, a Top10-ben is „csak” 7 GS bajnok volt, ám még mindig jóval erősebbnek tűnik az a mezőny, mint a 2008-as.
Hogy miért mégis a nyolcvanas éveket tartom a legizgalmasabbnak, legszínvonalasabbnak? Azért, mert……CSAK!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szaszuska 2011.03.22. 20:38:33
A "CSAK" pedig vonatkozhat az összes csoportra.:-D
kaskas 2011.03.22. 21:42:29
kaskas 2011.03.22. 21:47:41
kaskas 2011.03.22. 21:58:18
Hewit
Davidenko
Djokovic
Federer
Ljubicic
Murray
Nadal
Nalbandian
Roddick
Safin
(Agassi, delpo lehetne még de az ő pályafutásuk kis része érinti ezt a 10 évet.)
laciii79 2011.03.22. 23:08:34
Amúgy a téma engem is mindig izgatott, de nagyon nehéz dönteni, tán nem is lehet, mert kevés az objektív szempont, és talán ez a jó. :-) Egyébként, akárki akármit mond, nálam Federer a nyerő és következésképp a 2000-es évek. Nem mondom, hogy mindenben Federer a legjobb, de az biztos, hogy ezidáig ő (volt) a legkomplexebb játékos, aki valaha teniszütőt fogott.
Egyébként nagyon tetszik a blog, örülök, hogy idetaláltam.
évuka 2011.03.22. 23:49:34
Sztármedve 2011.03.23. 13:48:24
1990-95 körül volt a legizgalmasabb
teniszt nézni. Nekem ez az időszak az etalon,senki nem mehetett biztosra. Aztán már csak arra emlékszem,h minden kedvencemet Sampras jól elverte... :)
Úgy gondolom,a mai versenyzők felkészítése olyan mértékben változott a régiekéhez képest,mint amilyen különbség van a mostani amatőr és profi játékosok között.
Nincs is értelme hasonlítgatni.
Az Aranycsapat sem jutna ki egy vb-re sem.
Keltafan 2011.03.31. 18:36:16
'92-ig Sampras talán nem is nyert Grand Slam-et, Goran is 2001-ben csípett csak meg egyet.
Arról nem is beszélve, hogyha egy 2005-ös listát nézünk, ahol még Hewitt (2), Safin (2), Kuerten (3) és Agassi (8) is rajta volt, akkor a 2000-es évek top 10-e is negyvenen túli Grand Slam-nél tartana.
Noch dazu, a szakértők szerint Federer minden idők legnagyobbja, Nadal-t pedig a szakértők 4.-nek tartják. Persze ez is szubjektív, de nézőpont kérdése, hogy tényleg ők jók ennyire, vagy egy átlagos teniszező képességei romlottak le az elmúlt évtizedekben.
Szerintem nem nehéz a válasz: univerzálissá váltak a teniszezők, és míg korábban egy salakos salakon mindenkit megvert, ma a világklasszisok mindenhol le tudják győzni a borítás-specialistákat...