Egy jövőbeni teniszőrült blog első bejegyzéseként talán furcsa egy konkrét mérkőzésről írni, de én már csak ilyen vagyok, bele a közepébe! Szóval úgy alakult, hogy a mai döntőt Indian Wellsből a stúdióból kísérhetem figyelemmel, ahol bizonyosan megkérdezik tőlem és Hornok Miklóstól is, hogy mit várunk a mai döntőtől? ÉS majd lesz egy percünk, hogy összefoglaljuk, így egészen biztosan azokat a gondolatokat felejtem majd ki belőle, amelyeket a leginkább szerettem volna megosztani a Kedves Nézőkkel.

Nadal - Djokovics....ízlelgetem az elkövetkező évek egyik leggyakrabban elhangzó párosítását. Nadal - Djokovics. Valóban ez a közeljövő? Vajon valóban új frontot nyitott a végre-valahára megkomolyodni látszó szerb fiú. A Kisöreg, ahogyan klubjában anno hívták a 9 éves Novakot, vajon tényleg felnőtt a feladathoz?

Bizonyos értelemben igen, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy Murray-t és mára Federer-t is megelőzte. És nem a világranglistáról beszélek, cseppet sem. Játékban, a pályára "kitett" produktumban, koncentrációban, akaratban, hitben és önbizalomban előzött jobbról, a leállósávban, miközben mindenki a Federer - Nadal (vagy Nadal - Federer?) rivalizálásra figyelt.

A neheze azonban most jön. Federert ugyanis már egyáltalán nem fogja megviselni néhány vereség itt-ott, láthatóan saját világában ő már tökéletes lelki harmóniában elvan, az út a halhatatlanságba a vége felé jár, minden új lépés már csak hab a tortán.

A neheze Nadal, aki pályája csúcsára ért és most, egy teniszező karrierjének legjobb, legdominánsabb periódusában szeretne is ott maradni egy darabig. Most dől el, hol jár Djokovics a Nagy Bajnokká válás rögös útján, ezt ugyanis az fogja eldönteni, mire megy az uralkodó ellen? Éppen ezért szerintem ez a mérkőzés sokkal inkább spirituális jellegű, mintsem technikai. Utóbbit könnyedén lemodellezhetjük, van három alap forgatókönyv rá:

1) Nadal már a del Potro elleni elődöntőben próbálgatta, amit Djokovics ellen a döntőben játszania kell. Tőle szokatlanul agresszíven és élesen játszott, támadott és nemigen adott magának időt arra, hogy belerázódjon a tempóba, felvegye a játék ritmusát. Sőt, szinte kényszeresen igyekezett maga diktálni, nemcsak a játékot, hanem az azt körülölelő teret is. Már azelőtt a pályára rohant, hogy a vezetőbíró szólította volna őket, és láthatóan figyelt arra is, hogy del Portonak kelljen igazodnia hozzá. Tehát az első forgatókönyv szerint Nadal a mérkőzés elejét megnyomva elveszi Djokovics kedvét, hitét és mint igazi alfahím, virtuálisan megjelöli a területet, amely csakis az övé.

2) Jóllehet mindketten hajlamosak idegesen nekiállni a fontos mérkőzéseknek, nem kizárt, hogy Djonokvics megpróbálja ráerőltetni akaratát Nadalra, szokásával ellentétesen már a kezdetektől agresszíven fog játszani és törekszik arra, hogy elbizonytalanítsa a világelsőt. Emlékezhetünk, Nadalt vagy gyorsan verik meg, vagy sehogy. Ha szettelőnybe tud kerülni, Djokovicsnak már csak a szintén szokásos hullámvölgyét kell valahogy túlélnie (Federer ellen ez sikerült egy szett árán), és akkor két szettben legyőzheti Nadalt.

3) Djokovics jól kezd, behúzza az első játszmát, de Nadalról mindenki tudja, hogy szettről-szettre, pontról-pontra jobb és jobb teljesítményre képes. Így az a forgatókönyv is elképzelhető, hogy ugyan a mérkőzés elejét Novak pontos, lapos, gyors keresztjátékkal kezdi, melyből meghúzza a rettegett egyeneseket, jól és koncentráltan adogat, ám Nadal fokozatosan átveszi az irányítást és három játszmában felőrli Djokovics ellenállását. A múlt alapján ez a legvalószínűbb....DE!

Meggyőződésem, hogy ez a mérkőzés lélekben dől el. Nem fejben, lélekben! Kérdés, ki mit hoz a pályára magával? Nadal a legyőzhetetlenség, a domináns alfahím imázsát, vagy pedig Djokovics a legjobb formában teniszező kihívóét? Ne feledjük, Nadal számára megkezdődött egy új fejezet - üldözőből üldözött lett, mostantól neki kell védenie magát, eredményeit, címeit. De azt is tudjuk, és még fontosabb, hogy minden ellenfele tudja róla, hogy Nadalnál mindig van még tartalék és mindig képes emelni a nívón.

Szerintem azon múlik a mai mérkőzés, hogy melyikük éli meg hitelesebben "szerepét", ki hiszi el jobban magáról azt, amire hivatottnak tartja őket az a sok millió ember, aki lélegzetvisszafojtva várja, mit hoz a mai nap, mert ez meghatározhatja a jövőt is.